Gaál Viktor

Író, fordító, pszichológus
books@gaalviktor.hu

A teljesség igénye nélkül:

  • 1979-ben születtem, Budapesten
  • 16 évesen fejeztem be elsõ, 3000 oldalas regény-eposzomat. Ez azóta egy fiók mélyén pihen… szerencsére.
  • 2002 és 2006 között a Pszinapszis pszichológiai konferencia egyik főszervezője voltam.
  • 2002-ben ’világgá mentem’. Egészen Új-Zélandig (messzebb nem lehet). Aki onnan visszajött, az egy teljesen más ember volt.
  • 2004-ben adták ki a ’testVérek’ című regényem.
  • 2005-ben jelent meg az ARCHE.
  • 2006-ban diplomáztam az ELTE pszichológia szakán.
  • jelenleg Londonban élek, főállásban pszichológusként dolgozom.

Szoktak arról kérdezni, hogyan lettem író:

Szerintem nem 'lesz' író, festő, színész valakiből, hanem sokkal inkább sikerül megmaradnia annak. Nincs kreatívabb lény az embergyereknél. Emlékszem, már öt éves koromban is azon buzgólkodtam, hogy girbe-gurba betűimmel lejegyezzem a velem történteket vagy a nagymamámtól hallott meséket. Sok felnőtt persze nem értette, mi a fenét is akarok én ezzel, igyekezték elvenni a kedvem, mindenáron. Pedig a legszörnyűbb, ami valakivel történhet, ha meghal benne a 'gyerek'.
Persze az, hogy az ember jól tud írni, még nem elég. Mert jó témát is kell találni hozzá, azért pedig meg kell szenvedni rendesen. Ami azzal válik különösen érdekessé, hogy vetették már a szememre: "aki ír róla, az nem éli meg az életet". Azaz paradox módon ahhoz, hogy jó író legyen valakiből, hosszú időre fel kell függesztenie az írást.

Arról is kérdeznek, miért lettem pszichológus:

Mert amikor leérettségiztem, nem volt olyan az egyetemeken, hogy író-szak. Szerencsére, tegyük hozzá, mert az íráshoz alapvetően két dolog kell: nyelvi tehetség és élettapasztalat. Ezeket pedig semmilyen egyetemen nem lehet elsajátítani. Azért döntöttem a pszichológia mellett, mert rájöttem, minden regény mélyén ugyanaz rejlik: az emberi lélek. Elhatároztam, megtanulok mindent, amit az emberi lélekről tudni lehet. Tegyük hozzá, tudásom legjavát akkor szereztem, amikor éppen hogy nem jártam az egyetemre. Másfél év után ugyanis nagyon elegem lett, és elmentem inkább világgá. Hogy miért jöttem haza, és miért fejeztem be? Mert azért mégis tanítanak ott némi okosságot...

Kérdezik még, mik a számomra legfontosabb könyvek:

(id?rendben)
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Weöres Sándor: A Teljesség Felé
Alessandro Baricco: Selyem
Orson Scott Card: Operation Pastwatch
Joseph Campbell: The Masks of God

Általában megkérdezik még, mit csinálok, amikor nem írok:

Teát iszom; világgá megyek; szerelmes vagyok; figyelem az embereket; pszichológus vagyok; szenvedek az ostobaságaim miatt; a legjobb barátommal ülünk egy hegy tetején; filmeket nézek; játszom; sportolok; és persze tudat alatt mindeközben az éppen esedékes legújabb regényemre készülök...

Ide kapcsolódó külső linkek: